Journals227
Newest
Feel free to tell me, or ask for mine, I'd gladly add anyone. Even if we've never talked before.
Join the community to add your comment. Already a deviant? Log In
Thank you for everything!
2 min read
I think after a whole year of complete inactivity I can say without hesitation that in the future I won't really visit this page anymore. I am really sorry about it, and my reason is very simple: I am not cosplaying anymore, and I don't make fanarts. During this year my life arrived to a point where I am about to give up on everything in every day, when I can't find any happiness. Although, I am not the kind of girl who gives up this easily, so this probably won't happen, however I don't have any idea about my future. School, job, my lovelife, everything is a catastrophy right now, and I really wonder if I can do something with myself. My last words for all my followers are: thank you for the support what you gave me with +watch, favs, comments, they really really mean a lot to me. I can't tell you guys how grateful I am, and it makes me happy to see that there are still people being around to keep this community alive. Keep up with the good job, and have a very wonderful life. I really hope that one day I will come back to this page, but I can't promise anything.
Join the community to add your comment. Already a deviant? Log In
5 years on dA
1 min read
Well, the moment has been passed. Happy b-day my little account.
Join the community to add your comment. Already a deviant? Log In
kis karacsony elotti elmenybeszamolo
3 min read
Leszarom, hogy a csürhe nagyja el se olvassa, talán van akit érdekel, és azoknak egy kicsit mesélnék, hogy telnek az ünnepek előtti készülődések.
Mondhatnám, hogy az a legnagyobb bajom, hogy rohadtul nem vettem egy ajándékot se (jó Rékának a mozizás már megvolt, hú de király vagyok..), de nem csak erről van szó. Egyszerűen soha az életben nem gyűlt össze még ennyi szar, mint most, képtelen vagyok őket feldolgozni, egyik baj jön a másik után, és asszem, bele fogok fulladni szép lassan. Nem elég, hogy a betegségem a hét elején megint kijött, nagyon durván, tényleg kórházba kéne már vele menni, anya novemberben közölte, hogy a lovainkat el kell ajándékozni, mivel semmi pénze nincs őket tartani. A lovainkat. A legjobb barátainkat...kész. Ez volt az első nagyobb csapás. Percek kérdése, és egy zsebkendőmozdulattal inthetek búcsút a 13 éves lovaséletemnek. nem tudom, hogy fogom kibírni beleőrülés nélkül. Na de.
Apámmal egy ideig elég jó volt a viszonyom, kicsit erőltetett, de vita- és veszekedésmentes volt az eltelt bő 4 hónap, ami hétfőn véget is ért, amikor megmondtam, hogy 2 év után úgy lenne tisztességes, ha elfogadnám anya invitálását karácsonyra. Azóta apám úgy beszél velem, mintha egy sintér lennék aki épp a kutyáját vinné el, és ez még nem minden, pénteken egyik családi ismerősünk felhívott engem, hogy (annak ellenére, hogy SEMMI köze nincs ehhez és mennyire megért engem->ezt ő mondta, lusta vagyok idézőjelezni) mégis mit képzeltem, hogy elfogadtam anya meghívását, hogy felfogtam-e mit tettem a döntésemmel, hogy apám miattam teljesen meg van keseredve, hogy egyedül kell karácsonyoznia (ahemm, nem lesz egyedül, sorry.), és mekkora szemét vagyok és nem szégyellem magam és satöbbi. Én komolyan annyira el voltam hűlve, hogy köpni-nyelni képtelen voltam. Természetesen sírva szálltam le a buszról.
Aztán, hogy még faszább legyen ez a kis szeretetcsomag, ma kaptunk hírt, hogy egy közeli ismerősünk, jó barátunk meghalt. Röstellem, de a második gondolatom az volt, hogy de jó neki.
Annyira nem várom, hogy hazamenjek Pestre csak amiatt, mert előre látom, hogy apámmal balhé, veszekedés és sírás lesz, talán megint el kell szaladnom otthonról, és ettől egyszerűen rohadtul rettegek. Kedves ismerőseim és anya már ajánlkoztak, hogy hozzájuk mehetek ha baj van, de annyira nem így képzeltem ezt...hogy apám ennyire nem veszi a fáradtságot, hogy elfogadja egyik évben itt, másik évben ott fogok karácsonyozni...és hogy nem vagyok kibaszott 10 éves, hogy folyton egymás nyakán lógjunk... pedig imádok Pestre menni, végre otthon lenni, látni a barátaimat, lazulni, bulizni, de már ezt sem élvezhetem rendesen.
És ha már a barátoknál tartunk, arról épp csak egy mondatot szólnék, hogy kétségbe ejt az is, hogy a pesti barátaim egy részével valahogy úgy tűnik, kezdem elveszíteni a kapcsolatot...már alig beszélünk, mégha csak msnen/facebookon is, de már az is valami...
Szóval ilyen dolgok mellett nem nagyon tudok most mit kezdeni magammal, azt már megszoktam, hogy igazán boldog, felhőtlenül boldog szerintem még egy jó ideig nem leszek, de azt szeretném már megtudni, mikor ér éget a balszerencsém áradása.
Remélem azért az emberek többségének jobban telik ez az időszak, és kicsit majd gondolnak rám xD és küldenek valami pozitív energiát, hogy legalább apám kedvesebb és megértőbb legyen, és hogy a lovainkat ne kelljen eladni.
Mondhatnám, hogy az a legnagyobb bajom, hogy rohadtul nem vettem egy ajándékot se (jó Rékának a mozizás már megvolt, hú de király vagyok..), de nem csak erről van szó. Egyszerűen soha az életben nem gyűlt össze még ennyi szar, mint most, képtelen vagyok őket feldolgozni, egyik baj jön a másik után, és asszem, bele fogok fulladni szép lassan. Nem elég, hogy a betegségem a hét elején megint kijött, nagyon durván, tényleg kórházba kéne már vele menni, anya novemberben közölte, hogy a lovainkat el kell ajándékozni, mivel semmi pénze nincs őket tartani. A lovainkat. A legjobb barátainkat...kész. Ez volt az első nagyobb csapás. Percek kérdése, és egy zsebkendőmozdulattal inthetek búcsút a 13 éves lovaséletemnek. nem tudom, hogy fogom kibírni beleőrülés nélkül. Na de.
Apámmal egy ideig elég jó volt a viszonyom, kicsit erőltetett, de vita- és veszekedésmentes volt az eltelt bő 4 hónap, ami hétfőn véget is ért, amikor megmondtam, hogy 2 év után úgy lenne tisztességes, ha elfogadnám anya invitálását karácsonyra. Azóta apám úgy beszél velem, mintha egy sintér lennék aki épp a kutyáját vinné el, és ez még nem minden, pénteken egyik családi ismerősünk felhívott engem, hogy (annak ellenére, hogy SEMMI köze nincs ehhez és mennyire megért engem->ezt ő mondta, lusta vagyok idézőjelezni) mégis mit képzeltem, hogy elfogadtam anya meghívását, hogy felfogtam-e mit tettem a döntésemmel, hogy apám miattam teljesen meg van keseredve, hogy egyedül kell karácsonyoznia (ahemm, nem lesz egyedül, sorry.), és mekkora szemét vagyok és nem szégyellem magam és satöbbi. Én komolyan annyira el voltam hűlve, hogy köpni-nyelni képtelen voltam. Természetesen sírva szálltam le a buszról.
Aztán, hogy még faszább legyen ez a kis szeretetcsomag, ma kaptunk hírt, hogy egy közeli ismerősünk, jó barátunk meghalt. Röstellem, de a második gondolatom az volt, hogy de jó neki.
Annyira nem várom, hogy hazamenjek Pestre csak amiatt, mert előre látom, hogy apámmal balhé, veszekedés és sírás lesz, talán megint el kell szaladnom otthonról, és ettől egyszerűen rohadtul rettegek. Kedves ismerőseim és anya már ajánlkoztak, hogy hozzájuk mehetek ha baj van, de annyira nem így képzeltem ezt...hogy apám ennyire nem veszi a fáradtságot, hogy elfogadja egyik évben itt, másik évben ott fogok karácsonyozni...és hogy nem vagyok kibaszott 10 éves, hogy folyton egymás nyakán lógjunk... pedig imádok Pestre menni, végre otthon lenni, látni a barátaimat, lazulni, bulizni, de már ezt sem élvezhetem rendesen.
És ha már a barátoknál tartunk, arról épp csak egy mondatot szólnék, hogy kétségbe ejt az is, hogy a pesti barátaim egy részével valahogy úgy tűnik, kezdem elveszíteni a kapcsolatot...már alig beszélünk, mégha csak msnen/facebookon is, de már az is valami...
Szóval ilyen dolgok mellett nem nagyon tudok most mit kezdeni magammal, azt már megszoktam, hogy igazán boldog, felhőtlenül boldog szerintem még egy jó ideig nem leszek, de azt szeretném már megtudni, mikor ér éget a balszerencsém áradása.
Remélem azért az emberek többségének jobban telik ez az időszak, és kicsit majd gondolnak rám xD és küldenek valami pozitív energiát, hogy legalább apám kedvesebb és megértőbb legyen, és hogy a lovainkat ne kelljen eladni.
Join the community to add your comment. Already a deviant? Log In
Here's a challenge for you guys.
3 min read
My communication with my watchers is kinda dead, but at least I try it..
I invite you to "play a game".
Well this is not really a game, but a kind of request from me to you. Some of my friends have done the same on facebook, and I thought "why not to ask my watchers on dA?" Maybe some of you will be in
You like to draw? Well, I like it a lot.
And I'm pretty sure that you have noticed that now I'm into Naruto (again), and I want/ask you guys to draw my favourite character from this series. It's not a "YOU HAVE TO DO IT GODDAMN BITCHES BECAUSE I SAID SO", it's just a kind of request for the ones who want to practice their drawing skills. I'd be really grateful and happy to see some fanarts of him from my dear watchers
I wish I could say that we can count it as a kind of trade, but I'm not sure that I can finish anything in the next 1-2 months
(exam period hell yes.)
Soooo if you are in then please let me know about it, and when you are finished then show me your drawing, and I'm gonna feature them in a big and happy new journal.
Thank you for reading~
_________________________________________________
Drágáim röviden magyarul is: kitaláltam egy "játékot", az ihlet a dooghoz a facebookról jött, ahol pár ismerősöm kitett requestet, hogy bármilyen rajzot lehet tőlük kérni, és ők megrajzolják. Na valami ilyesmit találtam ki én is csak fordítva, én szeretnélek megkérni titeket, hogy rajzoljatok nekem szépet és jót a téma pedig tekintettel arra, hogy mostanában Deidara korszakomat élem (cosplay hell yish), ez a drágaság lenne. (Aki ne adj isten nem tudja kiről lenne szó csak szóljon.)
Mondanám, hogy cserébe én is rajzolok nektek valamit, de az utóbbi hónapokban semmit nem tudok befejezni, van egy secret santám is és egy vizsgaidőszak is vár még rám ezért a max amit felajánlhatok, hogy az összegyűlt munkákat egy journalba beteszem, szépen egy csokorba. Ez nem utasítás, csak egy kedves kis kérés, és boldog lennék, ha minél többen megörvendeztetnének :3 nem baj, ha nem vagytok Pablo Picasso-k (akinek a stílusa amúgy nem jön be nekem xD), minden munkának örülnék~ Ha bennevagytok csak szóljatok, és ha kész a remekmű azt is mutassátok meg, hogy kitehessem a dicsőségjournalba
Előre is köszönöm a részvételeteket~
I invite you to "play a game".
Well this is not really a game, but a kind of request from me to you. Some of my friends have done the same on facebook, and I thought "why not to ask my watchers on dA?" Maybe some of you will be in
You like to draw? Well, I like it a lot.
And I'm pretty sure that you have noticed that now I'm into Naruto (again), and I want/ask you guys to draw my favourite character from this series. It's not a "YOU HAVE TO DO IT GODDAMN BITCHES BECAUSE I SAID SO", it's just a kind of request for the ones who want to practice their drawing skills. I'd be really grateful and happy to see some fanarts of him from my dear watchers
I wish I could say that we can count it as a kind of trade, but I'm not sure that I can finish anything in the next 1-2 months (exam period hell yes.)Soooo if you are in then please let me know about it, and when you are finished then show me your drawing, and I'm gonna feature them in a big and happy new journal.
Thank you for reading~
_________________________________________________
Drágáim röviden magyarul is: kitaláltam egy "játékot", az ihlet a dooghoz a facebookról jött, ahol pár ismerősöm kitett requestet, hogy bármilyen rajzot lehet tőlük kérni, és ők megrajzolják. Na valami ilyesmit találtam ki én is csak fordítva, én szeretnélek megkérni titeket, hogy rajzoljatok nekem szépet és jót
a téma pedig tekintettel arra, hogy mostanában Deidara korszakomat élem (cosplay hell yish), ez a drágaság lenne. (Aki ne adj isten nem tudja kiről lenne szó csak szóljon.) Mondanám, hogy cserébe én is rajzolok nektek valamit, de az utóbbi hónapokban semmit nem tudok befejezni, van egy secret santám is és egy vizsgaidőszak is vár még rám ezért a max amit felajánlhatok, hogy az összegyűlt munkákat egy journalba beteszem, szépen egy csokorba. Ez nem utasítás, csak egy kedves kis kérés, és boldog lennék, ha minél többen megörvendeztetnének :3 nem baj, ha nem vagytok Pablo Picasso-k (akinek a stílusa amúgy nem jön be nekem xD), minden munkának örülnék~ Ha bennevagytok csak szóljatok, és ha kész a remekmű azt is mutassátok meg, hogy kitehessem a dicsőségjournalba
Előre is köszönöm a részvételeteket~
Join the community to add your comment. Already a deviant? Log In